Görbe séta a szeszgyárba:
Harrer sétány – Miklós utca – Waterfront City 

Induljunk a Fő tér sarkán álldogáló, fura hivatalnok szobortól a Harrer sétányon a Miklós tér felé.

A szobor modellje és a sétány névadója, Harrer Pál a független Óbuda polgármestere volt, a városegyesítésig, Budapest létrejöttéig vezette a városrészt, sőt a III. kerület elöljárójaként még tovább, egészen 1886-ig hivatalban maradt.

A Harrer Pál Általános Iskola előtt látható valóban impozáns ezüsthársat Óbuda fájának választották meg 2021-ben.

A Miklós tér ma látszólag nem kínál látnivalókat, noha története egészen messzire nyúlik vissza. Egykor itt lehetett Aquincum északi városkapuja, amelyen át út indult az egykori Ulcisia Castrába, azaz a mai Szentendrére. Igen, a szentendrei út nyomvonalát is a rómaiak hagyták ránk… A török megszállás utáni korban Magazin tér néven említik, mai nevét Zichy Miklós, a kastélyépítő után kapta. Egykor itt volt a buszvégállomás, amely mára a Bogdáni útra költözött. A tér határait az – 1911-ben általános iskolának épített, Raktár utcai – Alternatív Közgazdasági Gimnázium létesítménye és a szintén 1911-ben, fővárosi bérháznak szánt Miklós tér 2. alatti épület jelöli ki. A térre vezető másik utca, a Laktanya utca nevét nem a tüdőszűrőre váró katonás sor vagy az éttermeket időnként megszálló turista sereg ihlette, hanem az 1870-től egészen 1953-ig működő tengerészlaktanya.     

A terület igazi történeti értékkel bíró épülete a Selyemgombolyító, amely unikum egész Budapesten. Története a XVIII. századig nyúlik vissza: Mária Terézia szorgalmazta a magyarországi selyemhernyó-tenyésztést, fia, II. József pedig selyemipari központtá akarta tenni Óbudát. A selyemgombolyítót bevándorló olaszok építették, az épület egykori neve a mai Filatorigát városrésznévben él tovább – az olasz filato fonalat jelent. Maga az épület nemcsak egykori funkciója miatt számít ritkaságnak, de azért is, mert a Magyarországon kevés helyen található centrális elrendezésű ipari műemlékek típusához tartozik. A 19. században még működött, ezután lakások létesültek benne, majd a Kádár-rendszerben a táncházmozgalom fontos helyszíne volt. Ma kulturális intézmények működnek benne. Ejtsünk itt szót Óbuda textiltörténeti múltjáról: egészen az 1990-es évekig a városrész textilipari központ volt. A Goldberger-gyár a rendszerváltásig Goldberger Textilnyomógyárként működött tovább, de Óbudán volt a Pamutkikészítőgyár, a Textilfestőgyár, a Selyemkikészítőgyár és a Budapesti Harisnyagyár is, és Csillaghegyen is működött egy lenárugyár, később szövőgyár.

A harisnyagyár jellegzetes kéménye és néhány régi épülete ma is látható a Bogdáni út és a Ladik utca találkozásánál, ott, ahol a régmúlt emlékei közé nemrég beépült a Waterfront City, egy minden ízében 21. századi lakónegyed. A lakópark belsejében áll az 1879-es alapítású Szeszgyár központi csarnoka, a tervek szerint közösségi funkcióval fog új életet kezdeni. A lakópark és a lakótelep határán fekvő Folyamőr Parkot 2022 végén újították fel.