Panem et circenses: Kolosy tér – Amfiteátrum
Hallgasd meg!
Noha a második és a harmadik kerület határa ma a Szépvölgyi út, a harmadik kerület nem azonos Óbudával.
Hogy mennyire nem, arra a Nagyszombat utca egykori neve is utal: Határ útnak nevezték valamikor. Az egykori határúttól Buda felé eső terület neve Újlak. A Kolosy tér pedig Újlak szíve.
A teret először 1702-ben említik a források, akkor még Markt Platz (piactér) néven, ám az előző századfordulóra a településrész neve már Budaújlak, a téré pedig Lujza tér volt, amely elnevezés az itt működő Lujza gőzmalomra utalt. Utóbbi 1854-ben lett kész. Alapítója, Wahrmann Mór feleségéről, Gold Lujzáról nevezte el a malmot, amely egészen 1921-ig működött, amikor azonban leégett. A tér jelenlegi nevét Kolosy Györgyről, a 48-as szabadságharc hőséről kapta 1900-ban – a kalandos életű honvéd zászlós részt vett Lamberg Ferenc Fülöp, az osztrákok által kinevezett ideiglenes magyar nádor meggyilkolásában, majd női ruhában Erdélybe szökött, ahol beállt Bem seregébe, ezután betyárnak álcázva bujkált, végül mégis kivégezték az osztrákok.
A Kolosy téren működött egykor a legendás piac, ahol megannyi híresség is rendszeresen vásárolt egykor, ide járt a focista Tichy Lajos, a vízilabdás Gyarmati Dezső, vagy a színművész Bessenyei Ferenc. A piac nemrég bezárt, épülete jelenleg újrahasznosításra vár.
A térről a Csemete utcán haladunk tovább. Megpihenhetünk a dél-amerikai kávékra specializálódott Daisuke Caféban, ehetünk a Pad Thaiban. Ebben a nem túl hosszú utcában kapott helyet a 3. szám alatt a Forrai Metodista Gimnázium és Művészeti Gimnázium is.
Innen a Bécsi útra térünk rá. Az út olyan régi, hogy Bécs legfeljebb még csak latin nevén, Vindobonaként létezett, amikor a későbbi Bécsi út nyomvonala már megvolt, az idők során hívták Esztergomi útnak is, majd a 19. századtól nevezték a helyi németek Wienergassénak, azaz Bécsi útnak.
Akad egy 18. és egy 17. századi ház is a felső szakaszon, ám a Nagyszombat utca utáni részen álló úgynevezett városi házak a 20. század elején épültek.
Tartsunk kissé jobbra a Bokor utcán. Hamarosan megpillantjuk az óbudai polgárok téglajegyei segítségével 1940-ben megépült Árpád Gimnáziumot és mellette az egykori római katonaváros leghíresebb emlékét, az amfiteátrumot.
Óbuda, amely igen gazdag római emlékekben, két amfiteátrummal is bír – ez, a katonavárosi a nagyobb, az Aquincumi Múzeummal szemközti oldalon látható polgárvárosi amfiteátrum pedig a kisebb.
Ami azt illeti, Óbuda városrész története régebben kezdődött, mint Budáé vagy Pesté, sőt régebben, mint az országé, hiszen a légiós tábor és a polgárváros már Hadrianus korában, az első században virágzott.
Míg sétánk végállomása, a mai Aquincumi múzeum az egykori polgárváros területén helyezkedik el, a katonaváros délebbre épült meg. A katonavárosi amfiteátrum egykor a Római Birodalom hetedik legnagyobb kőszínháza volt, a második század közepén épülhetett. Az aréna alatti csatornahálózat lehetővé tette az intézmény vízzel való elárasztását, így vízi csatákra is volt benne lehetőség. A középkori metszeteken látható még a rom. A 18. században kivégzőhelyként üzemelt a tér, amely felett fokozatosan beépült a terület. A régészek csak a huszadik század elején fogtak hozzá a kutatáshoz. Majd 1938-ban kezdték bontani a népnyelv által Királydombnak nevezett helyen álló kis házakat, hogy feltárják az egykori amfiteátrumot.
A közelmúltban új szoborral is gazdagodott a római emlék: a miniszobrokról ismert Kolodko Mihály In vino veritas című, ittas harcost ábrázoló szobra is itt kapott helyet. 2022 őszén az Amfifeszt rendezvényen újra gladiátorküzdelmektől volt hangos az Amfiteátrum, a többezres nézősereg legnagyobb örömére.